Tomi nagynehezen túlélte az évnyitót. A történelem megismétli önmagát, meignt végig kell szenvednie az egész tanévet, úgy, hogy betegesen szerelmes Hannába, de nem tud mit tenni. Már a nézése is a visszautasításra vall.  Az évnyitón, Tomi, le sem bírta venni a szemét, Hanna gyönyörű mosolyáról. Rögtön feltűnt neki, hogy a haját begöndörítette. Soha nem csinált még ilyet, mindig nyílegyenesre vasalta. Azonban ez a göndörség csak még szebbé tette. A gyomrában lévő pillangóknak nem nevezhető, sötét kis repdeső démonok, folyamatosan görcsben tartották érzelmeit. Most is belegondolt, milyen klassz lenne ez az év, ha Hannával végre közelebb kerülnének egymáshoz.

 21-en voltak a 10.d-be. Tomi - mint minden évben - most is az ablak felőli padsorban leghátra ült, egyedül. Előtte Hanna, őt már ugye ismerjük, és Melinda, az okostojás. Hanna utálta őt, de házifeladatok másolása, és dolgozatok írásánál tökre bírta a csajt.  Aztán előtte Tibi és Feri, a nagy "kockák". Viszonylag jól tanultak, de épphogy megtanulták otthon a dolgokat, rögtön belemélyültek a PC játékokba. Előttük Petra  és Lívia ült, ők képviselik a legnagyobb ribancokat a suliban, meg még az osztályban egy-két csaj. Középső padsorban leghátul ült Dóri, akiről alig tudnak valamit., mert nem valami közvetlen személy, de szörnyű, ápolatlan külseje sokmindent elárul. Előtte Franciska, akit szintén már ismerünk és Bogi, aki folyamatosan tanulmányi versenyeken vesz részt és egyben kitűnő tanuló. Aztán Viktor, aki szintén nagy kocka, Ferivel és Tibivel szokott lógni, mellette pedig Lili, akinek legjobb barátnője, a mögötte ülő Bogi. Ő is kitűnő tanuló. Ők ketten, Viktor és Lili néha járnak, néha szakítanak. Fura egy kapcsolat. Majd legelöl ül Márk és Barbi az osztály turbékoló galambjai. Tavaly félévkor jöttek össze egy osztálykiránduláson... Többet senki nem tud erről a szép kis kapcsolatról, csak ők maguk. Az ajtó felőli padsorban hátul Balázs és Roli ülnek, akiket már ismerünk. Előttük Alíz, aki mindenkivel jóban van, mindenkinek az életébe bele akar mászni meg minden. Annyira nem bírják a többiek, amennyire azt hiszi. Aztán Csaba, a nagy forma, mindenki bírja, meg Évi, akivel mindig hülyülnek órán. Évi egyébként nem rossz csaj, sok pasinak ő testesíti meg az álomnőt, csak a probléma az, hogy már elég régóta van pasija. Aki minden pénteken ott várja a suli előtt. Elöl pedig Vani, aki szintén a ribancok táborát képviseli mindig együtt lóg Petrával és Líviával, mellette meg Titanilla, akit egyszerűen csak Tita, egy normális csaj, aki inkább más csajokkal van jóba, nem az osztálybeliekkel.

Tomi:
  Sokat gondolkoztam már Dórin, aki maga a megtestesült rejtély. Egész szép lenne, ha egy kicsit adna magára. Biztos sok bennünk a közös. De olyan rideg, hogy soha senki nem meri megszólítani. Még én sem. Megint oda ült, ahova mindig szokott, a mellettem lévő padba.
Egy ember nem élhet barátok nélkül... Biztosan meg van neki is a maga társasága.
Tegnap miközben Hannán rágódtam, rájöttem, ha merszem nincs, legalább összejöhetnék valaki mással, hogy megtudjam, hogyan reagálna rá. A legesélyesebbnek Dóri tűnt, vagy valamelyik stréber lotyó, de hát egy percig se bírnám elviselni a hülye témáikat. Titán is elrágódtam, de... Inkább nem. A ribancok így is mindig kihasználják őt, mert irritálja őket, ha van társasága. Az osztályomban minden csaj visszataszító volt és sosem kerestem a társaságukat. Egyedül Hannát bírtam, meg néha Franciskát.
Végül arra jutottam bármennyire is erőlködök, Hanna rám se fog nézni. Ez a terv meg elég gyerekes. Tovább kell lépnem. Másra is koncentrálnom kell. Hanna egy hatalmas súly volt bennem, amitől nem tudtam soha megszabadulni. Csak akarnom kell.
És akkor... Hanna belépett a terembe és az egész eddigi tervem egy csapásra romba dőlt... Csak néztem ahogy határozott léptekkel beérkezik a terembe és egyes barátnőit puszival köszöntötte. Mielőtt leült találkozott a tekintetünk egy pár pillanatra. Teljesen más volt a stílusa. A haját megint begöndörítette és szokatlanul kevés sminket tett fel. Világoskék ruhát vett fel apró mozaikba rendezett virágokkal, kis fehér lapostalpú balettcipővel. Hát, most már egyre biztosabb voltam benne, hogy stílust váltott. Nem maradt többé az a lány, az a rideg, sötét lány, akibe valahogy beleszerettem. Így még inkább belé szerettem. Nos, Hanna, ez rossz döntés volt. Többet fogok szenvedni, mint eddig. Ezt az őszt is túl kell élnem, ugyanis utána már nem lesz túl sokat közöttünk. Neki valamiért csak a téli szünet előtti utolsó tanítási napig kell bejárnia suliba. Utána egészen az évzáróig nem jár be közénk. Ez tavaly is így volt... Csak általánosba nem. Akkor minden normális volt. Ő pedig évről évre, napról napra, percről percre furább. Na, meg egyre jobban szeretem.
- Szia Tomi. - mosolygott rám Hanna, aztán előre fordult. Nyakbakötős ruhája volt és gyönyörű fehér háta csak úgy csillogott ahogy rá sütött a nap. Jézusom, úgy viselkedem, mint egy hétszáz éves ezekkel a leírásokkal.

Túléltük a sulit, meg minden. A bandánk "tök laza" stílusban bandukolt ki a sulikapun. Franciska teljesen rám szállt. Egyfolytában ölelgetett, sőt, amikor nyelvtan doga előtt azt mondta "Sok sikert Tomiii!" (mert nem megy a nyelvtanból nem vagyok túl jó) dobott az arcomra egy puszit, ami rohadtul nem az arcomra sikeredett. Egész nap fogdos. Lehet, hogy a tervemnek vele kell megvalósulnia.
- Tomi, akkor átjössz kémiázni? - neki nem megy a kémia. Én meg elég jó vagyok benne, szóval nekem kell őt korrepetálni, már így első nap. Remek.
- Persze. - küldtem felé egy "szexi" vigyort.
- Hát... Akkor izé, mi húztunk. Jó szórakozást. - mondta zavarodottan Hanna.
- Egy kis kémia, mi? - röhögött fel Roli.
- Jaaa... Most mi van? - néztem értetlenkedve. Persze, értem a poént. De ennyire átlátszóak lennénk?
- Sziasztok. - ugrándozott el kuncogva Hanna. Azért, a tervemnek van valami hatása. Ugyanis elég ideges volt amikor kimondta a "Jó szórakozás!"-t. Franciskával asszem akkor ismételnünk kell.
Felmentünk Franciskáékhoz (nincs otthon senki??!!), leültünk a francia ágyra és kezdtem volna a táskámért nyúlni. Amikor... Olyasmi történt, amire nem számítottam. Franciska csábosan mosolygott beharapta néha az alsó ajkát és lassan, kéjesen az ölembe ült. Aztán rám vetette magát, én hanyatt vágódtam az ágyon és hevesen csókolózni kezdtünk. Amiből aztán más lett. Soha nem történt ez még meg köztünk. Mivel elképesztően csókol, és az ágyban is egy istennő, ezért nem tiltakozhattam. Ennyi azért jár nekem, nem?!
Órákon át elég vad dolgokat csináltunk. A fülembe suttogta, hogy "szeret", amire én is visszasuttogtam, hogy "én is téged". Ami persze nem igaz, de abban a pillanatban, bármit megtettem volna azért, hogy ki ne rúgjon a házból.
Végül este negyed kettőkor beestem a házunkba. Anya már horkolt, de amikor az ajtó becsukása hangossá sikeredett, a horkolás megszűnt és fáradt csoszogást hallottam meg. Gyorsan bementem a fürdőszobába és elrendeztem magam, mert elég hülyén festettem és egy jódarabig nem jöttem ki, mert nem akartam anyám karikás szemeibe belenézni, ahogy hatalmas düh ég benne.
- Kifáradnál végre? Mégis hol a fenébe voltál eddig? - hallottam anyám harsogó üvöltését az ajtó túloldaláról. Nem válaszoltam. - Válaszoljál, te szerencsétlen! Erre neveltelek? Hogy hajnalig csavarogjál kint azokkal az utcakölykökkel? Na takarodjál kifelé onnan, mert nem állok jót magamért! - ordibált tovább. Ez az üvöltözés, nem válaszolgatás hosszú ideig eltartott, de én tűrtem és néha röhögni támadt kedvem (nem tudom miért) és ekkor még idegesebb lett. Aztán végül megunta és visszatotyogott a szobájába. Amikor ismét meghallottam a horkolását, szépen lassan kivánszorogtam a fürdőszobából és felhívtam Franciskát, hogy visszamehetek-e, ugyanis nem voltak otthon még mindig a szülei, mert elutaztak. Három óra tájékán ismét megjelentem nála. A magamban megtervezett alvásból, semmi nem lett, egyéb más dolgok miatt. Hát ez van, ha már van rá lehetőség, akkor legyen.
Reggel megérkeztünk Franciskával (kézenfogva) és Franciska, aki eleve kihívóan öltözködik, most túlzásba vitte és egész úton a dolgaim működésbe voltak, de amint megláttam Hannát befejeztem és próbáltam nyugodt maradni. Kézrázások, gratulációk fogadtak Rolitól és Balázstól. Amikor az osztályba értünk akkor is sokan gratuláltak nekünk. Hanna végig hitetlenkedve bámult ránk, néha el-el kaptam a pillantását és idegesen, karba tett kézzel járkált. Franciska, akivel mindig lóg most velem lógott. Háhá.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

Idő

Chat

Pages - Menu

Followers

Lájk?