Tomi viszont már évek óta belé van esve és nem érdekli, hogy Hanna rá se néz. Elvakítja a szerelem. Semmit nem lát. A jegyei is rosszabak, mert sosem figyel az órán. Órákat a gép előtt ül és számítógépes játékokkal készíti el magát és Hannát. Minden este rá gondol. Számára csak egy dolog létezik HANNA.
- Tomikám, gyere megyünk vásárolni! Veszünk új cuccokat az iskolába. - kiáltja Tomi édesanyja, Nóra.
- De anya miért nem mehetek el egyedül a papírírószerbe cuccokat venni? Nem kell mindig bevásárlóközpontokba... - égetni a fejemet. Fejezte volna be a mondatot, de ezt már nem mondta ki.
- Jaj, kisfiam. Csak egyszer próbálj meg hozzám kedves lenni. Ennyire nem vagyok gáz. - de anya, az vagy. Gondolta magában Tomi.
- Jóvan. Menjünk. - egyezett bele.
Felveszi az új tornacipőjét, amit ő maga vásárolt tegnap.
- Na húzzunk. - rohan előre Tomi és a kis citromsárga kétszemélyes autóba ül anyja mellé. Elmennek egy nagyobb szupermarketbe, hogy mindent megvegyenek..
Odaéreznek. Az anya most azon erőlködik, hogy megfogja kisfia kezét amíg átmennek egy 3 méter széles zebrán. Tomi erőteljesen rángatja a kezét, de sajnos nem megy neki. Közben észreveszi azokat a srácokat akikkel együtt szokott járni buliba és velük van Hanna is és a barátnője, Franciska, akivel Tomi járt még általánosban, egy hónapos kapcsolatuk nagyon szép volt, a baj csak az volt, hogy Tominak már akkor is Hanna volt szíve hölgye, így unalmas kapcsolatuknak vége lett. A banda észrevette Tomit és most nagyokat röhögnek szerencsétlenen.. Szegény csak úgy tudott ebből kimászni, hogy egy széles vicsorítással felmutatta a középsőujját. Az arcukra fagyott a mosoly.
Hannáról nem tudta levenni a szemét. Ki engedett hosszú szőke haja, sötétkékkel melírozva lágyan omlott a lány testére és talán a derekáig ért. Szépen összeválogatott ruhái vannak most is, mint mindig. Tomit mindig megbabonázza a gyönyörűség.
- Gyere fiacskám. Sietnünk kell, el kell mennem a bankba majd és gondolom te nem szeretnél jönni addig itt hagylak, hogy játszogass a telefonodon amíg én elvagyok. Előbb viszont vásároljunk be, Tomikám! - mondta az anya.
- Oké. - Tomi anyja egyébként a jövő hónapban lesz 43 éves. Férjétől már 10 éve elváltak és egyedül neveli a fiút. Ricsivel, apjával, viszont nagyon keveset találkozik Tomi.
Táskát válogatnak. Tomi a sima egyszerű fekete oldaltáskáért rajong, ám anyja a sötétkék sárga felirattal ellátott hátitáska mellett pártol, amin még egy nyáladzó smiley is díszeleg. Gyönyörű, mondhatni.
- Anya, a feketét akarom. - erősködött Tomi.
- Én meg a kéket. Különben is, nézd milyen jól tartja a hátadat, van benne ilyen gyógycucc amitől nem húzza a hátad és a oldaltáska különben is egészségtelen. Ezt vesszük és kész.
Szegény Tomi. Nyáladzó smileyes, háttámasztós táskával igazán macsósan fog kinézni...Teljesen...
- Nézzünk tolltartót! Jaj, de jó! Figyeld tapsi-hapsis és még a ceruzáid is elférnek benne. - virult ki az anyuka miközben a tapsi-hapsis szétnyitható tolltartót vizsgálgatta, amibe ceruzák is voltak alapból.
- Anya. Maradjunk egy fekete egyszerű tolltartónál. - dobta be a kosárba.
- NEM! De viszont választhatsz.. A tapsi-hapsisat kéred, a Ben10-eset, a verdásat, vagy az absztrakt mintával ellátottat?
- Jóvan akkor az utóbbit. - az legalább annyira nem volt gáz. Teli volt graffitivel meg absztrakt formákkal.
- Akkor ezeket megvesszük. Én mindjárt megyek az OTP-be te addig csüccsenj le ide erre a feltűnő kis padra itt biztosan látni foglak. - mondta az anyja. Aztán kifizette és végre eltűnt.
Tominak esze ágába sincs leülni a padra, inkább kimegy és beszélget a bandával, szerencsére még ott vannak.
- Kérsz egy szálat? - kínálta meg Balázs (az egyik srác) Tomit.
- Aha. Kösz, tesó. Bocs amúgy anyám nagyon gáz.
- Ja, ismerős, az én anyám is ilyen. - mondta Hanna. Végre közös téma. Tomi egy kicsit elpirult.
- De mi a szarért kell ország, világ előtt égetni a fejemet. Jó a szemem, de attól még ezt a rohadt szemüveget rám eröltette.
- Uhh, az szar. Szerencsére én rábeszéltem anyámat a kontaklencsére. - nevetgélt Hanna.
- Jaj, nekem meg tökre kiborul amikor a trendi magassarkúmban vagyok és a fejét fogja, szerintem azért, mert neki nincs és irigykedik. Amúgy jó gáz, de anyám nem tud járni a magassarkúban. - mondta Franciska.
- Én sem. - jelentette ki Balázs és összeröhögtek.
- De nekem nemsokára mennem kell, mert anyám most bankba ment, legalább addig nem kell égetni a fejemet. Szerintem nemsokára égen, földön keresni fog. Adsz még egy szálat, gyorsan elszívom.
- Oké, tessék. Aztán te is vegyél ne tőlem kunyizd!
- Otthon van, csak nem tudtam, hogy lesz alkalmam rá. Ezt a két szálat majd visszaadom.
- Ok tesó. Koncertre kijössz holnap?
- Ja, majd kitalálok valamit. De én most húzok, császtok.
- Cső.
Tomi eldobja a cigit gyorsan. Megkeresi a "feltűnő" padot és leül.
- Jaj, Tomikám. De jó, hogy szót fogadtál és végig itt maradtál. Hoztam neked kindertojást.
- Kösz. Remek. - válaszolt lehangolta. Az anyja hány évesnek nézi? Ötnek? Csak viselkedne már úgy vele, mint egy érett sráccal. Most mennek el Balázsék is. Odaköszönnek Tominak és az anyjának.
- Szia Tomi. Csókolom Nóri néni.
- Sziasztok picikéim! Jaj, ők a kis barátaid? Megismerhetem őket? - majd ha piros hó esik. Gondolja Tomi.
- Ja, haverok. Hát anya, szerintem felesleges megismerned őket.
- Kár. Pedig szívesen megismertem volna a társaságod. Hogy ők is olyanok-e, mint te.
Hazaérnek. Már késő délután van. Tomi gépezik este 11 óráig aztán tévézik még 1-2 órát és elalszik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése