Törött égbolt...

    Hanna újra összebarátkozott Barbival, akivel általánosba legjobb barátnők voltak. Tomi úgy érzi elvetette a sújkot ezzel a féltékennyé tevős dologgal, mivel úgy érzi Franciska most teljesen beléesett, ezért muszáj lesz szakítaniuk.

Tomi:
Péntek van. Az előző napok elég nyomasztóan teltek, ahogy éreztem, hogy nem bírom tovább elviselni Franciskát. Ma este elmegyünk a Kiss-be bulizni, amit anyámnak úgy adtam elő, hogy Franciskához megyek (nagyon megszerette a csajt és tündérinek meg cukorpofikának találja [?] ). A Kiss az egy olyan hely, ahol 18 év alattiaknak egész nyugodtan kézhez adják az alkoholt és minden egyebet. Én egyszer mentem be, de 2 perc után már jöttem is ki, mert nem maradhattam ott csak Rolit meg Balázst kísértem el. Szégyen, hogy 16 évesen az anyuci pici okos kisfia szerepben ragadtam. Nem baj, ma este majd meglátjuk mi lesz.
Szokásos reggeli Franciska bekísérése... Folyamatos apró csókok nyomogatása a pofámba... És én mást szeretek. Aki ma is elbűvölő volt, napról napra egyre szebb. Fehér félvállas rövidujjúban volt hozzá egy piros szoknyával és középen egy hatalmas fekete övvel és a szokásos aranyos kis fekete balerinacipőjében. Túl sokáig néztem.
- Ömm... Tomi, mondani akarsz valamit? - kérdezte zavartan.
Aztán jött az, hogy kimondtam amit eddig szinte soha.
- Elképesztően gyönyörű vagy.
- Köszönöm, édes vagy. - mondta és megmutatta azt az elképesztően gyönyörű mosolyát amit annyira szeretek.
Kint a suli elött még elvoltunk egy kicsit, de Hanna csak egy rövid ideig maradt velünk, mert csatlakozott Barbiékhoz. Lehet, hogy végleg kilépett a társaságunkból...
Első óra biológia lett volna, de nem volt tanár és egy olyan tanár jött helyettesíteni, aki legnagyobb megkönnyebülésünkre bejelentette a szokásos szöveget, hogy foglaljátok el magatokat csendben és egész órán valamit irogatott tehát Franciska hátrébb ült mellém és Hanna... Hanna egyszerűen belerúgott a padomba, amitől kishíján rám és Franciskára borult.
- Mi a francot csinálsz? - kérdeztem eléggé hangosan ahhoz, hogy magunkra vonjam a figyelmet.
Riadt szemmel nézett ránk és láttam, hogy próbál megszólalni, de nem jött ki belőle egy hang se.
- Bocs. - nyögte és már ki is rohant a teremből.
Nem, ezt nem hagyhattam annyiban, valami van Hannával és nekem muszáj volt ezt vele megbeszélnem és utána mentem.
- Hová mész, mackó? - kérdezte kétségbe esve Franciska.
Anyád a mackó - gondoltam magamban.
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? - visította hisztérikusan.
Ekkor jöttem rá, hogy ezt hangosan is kimondtam.
- Gyerekek, halkabban! - szólalt meg a tanár. De az ezután következőket már nem hallottam ugyanis kint voltam a folyosón Hannát keresve, de sehol sem találtam. Biztosan a vécébe rohant.
A lány vécé ajtaján dörömböltem és kiabáltam, mivel nem engedte el.
- Hanna gyere ki, beszélnünk kell!
- Hagyjál! - jött egy halk válasz.
- Gyere ki kérlek és mond el, hogy mi volt ez az egész!
Aztán kinyílt az ajtó, és Hanna sétált ki elém kisírt szemmel.
- Úristen! Mi a baj? - kérdeztem és megfogtam a kezét, amit rögtön elrántott.
- Semmi... Azt hiszem megőrültem.
- Miért?
- Azt hiszem beleszerettem valakibe, akit alig ismerek.
Ebben a pillanatban, ebben a szent és megismételhetetlen pillanatban kijött a helyettesítő tanár és ránk üvöltött.
- Most azonnal befelé a terembe! Senki nem engedte meg, hogy ti csak úgy kifáradjatok a teremből! - ezen muszáj volt elmosolyodnom, hiszen ahogyan mi kifáradtunk a teremből az egyenlő volt egy meteor becsapódásával.
A nap többi részében Hanna került engem és végig Barbival és Alízzal lógott. Miért csinálja ezt? Mi az, hogy beleszeretett valakibe akit alig ismer? Azt értem, hogy idegesíti, hogy Franciska akivel mindig együtt van leváltotta rám és ez most biztosan megviseli. De amit most csinál az nem normális.
A másik csaj aki egész álló nap rám se nézett, az az előbb említett Franciska volt, aki Rolit idegesítette a hülyeségeivel és gondolom ezzel az "Anyád a mackó"-s dologgal. Egy csapásra szétfoszlattam azt a szépen kialakult rózsaszín ködöt.
Ma suli után Balázs átjött, hogy majd ketten menjünk a Kiss-be.
- Most kajak kidobtad a kis ribancot? - röhögött Balázs miközben a nappaliban ült egy fotelban miközben én valami felvehető cuccot keresgéltem.
- Hát... Nem akartam, de megtörtént. Eddig se éreztem iránta semmit, lefeküdtünk, és ő már rögtön szerelmes lett.
- Nők. - mondta lesajnálóan. - Hé haver! Itt van a kanapén ez az ing, dobd magadra és húzzunk!
Egy piros-kék kockás inget mutatott amit eddig észre sem vettem. Felvettem, felpakoltam magam pénzel, végig mentünk a sötét utcákon és elénk villant a nagy csókos száj alá írva elegáns betűkkel, hogy Kiss.
Azt hiszem ez volt az utolsó dolog amire emlékszem. Most valami sötét helyen fekszem, valami rohadt hideg kövön és valami csaj van mellettem.