Törött égbolt...

- Roul, mi a véleményed az állattal táplálkozó vámpírokról? - kérdeztem.
- TESSÉK? - nézett rám nagy szemekkel. Azta, a vörös szemei csak úgy világítottak a sötétben. Ami még ennél ijesztőbb volt, az, hogy ebben a pillanatban szívta ki egy kisfiú utolsó csepp vérét.
- Csak kíváncsi vagyok.
- Undorítónak tartom őket.
- Egészen pontosan miért?
- Gondolj már bele, Chloé! Mocskos, büdös, csatornában élő patkányokkal táplálkoznak, mert patkány az mindig, mindenhol van.
- Szerintem az ember sokkal undorítóbb, mint a patkány!
- Ó, valóban? Akkor gyerünk szívd ki ennek az ínycsiklandozó patkánynak az összes vérét! - üvöltött rám Roul.
Jó, rendben, ebbe nem gondoltam bele. Muszáj lesz, patkányokon és egyéb állatok vérén élnem, ha nem akarok vérszomjas gyilkos lenni.
Megragadtam a patkányt és megpróbáltam nem arra koncentrálni, hogy ez milyen állat. Hmmm... Mit ne mondjak, nem is volt olyan szörnyű íze, sőt... Igen, azt hiszem elhatároztam, megpróbálok ezen élni.
- Na mi az? - fürkészett végig Roul.
- Nem rossz. - válaszoltam a számat nyalogatva, a hatás kedvéért.
- Csak szólok, hogy az állati vér fele annyira se csillapítja az éhséget, mint az emberi... - nem válaszoltam, ezért inkább folytatta - Azt azért elmondom, hogy nem vagyok hajlandó veled együtt vadászni, ha ilyen undormányokkal táplálkozol.
- Akkor mi legyen?
- Te jössz ide, mert látom, hogy itt hemzsegnek a kis kedvenceid. Én megyek a belvárosba.
- A belvárosba?
- Igen, azt hiszem én már eleget ettem, vagyis mennem kell. Ha nem boldogulsz, azt megérzem és akármennyire gyűlölöm az életformád, segítek neked.
- Köszönöm.
- Csak a kötelességemet végzem. További jó... Érted. - ezzel elbúcsúzott.

Reggel van, mindjárt keltenek, gyorsan el akartam tüntetni a véres foltokat Fabienne ruhájáról, mert még mindig az volt rajtam. Gondolom ott aludt Bernadette-nél a többiekkel együtt. Ha ez nem történt volna velem, valószínüleg én is teljes jogú tagja lehetnék ennek a kis társaságnak. Lehet, hogy elvesztettem Fabienne-t? Azért benézek hozzájuk, ha elkészültem.
A ruhát amennyire tudtam megtisztítottam, bár ha nagyon meg akarjuk vizsgálni a vér még mindig látszik. Mindegy.
- Akár meg is tarthatod, nekem aztán nem kell. - üvöltött rám Fabienne köszönés nélkül. - Mi a francot képzelsz magadról? Nagyon félhettél apámtól, hogyha hagytad magad megharaptatni, te idióta!
- Mi??? Miről beszélsz?
- Undorító féreg vagy, ezért mondtad le a menzát... Mész az én szörnyeteg apámmal vadászni minden áldott nap éjfélkor? Te ezt mégis, hogy gondoltad?...
- Figyelj üljünk le és beszéljük meg, egyáltalán honnan...
- Nincs mit  megbeszélni!!!
- De honnan...
- Hogy honnan tudom? Mit kell neked erről tudnod, te gyilkos! Na én veled nem vagyok hajlandó egy légtérben maradni, már is hívom az igazgatónőt, hogy Sabine-hez költözöm.
- Tudtommal, csak osztálytárssal lehetsz egy szobában.
- És? Majd rábeszélem. Ez nem a te dolgod. Ő egyedül van, most majd te leszel egyedül, nehogy valakit még... Á, hagyjuk, én mentem, cső!
- De várj, Fabienne, mindent nem tudsz még...
- NEM ÉRDEKEL! - sírva kiment a szobából és becsapta maga mögött az ajtót...
Öt perc múlva kezdődnek az órák. Siettem volna ki az ajtón, csak Roul jelent meg előttem.
- Minden rendben?
- Igen, csak egy kissé összevesztem Fabienne-vel és most egyedül maradok a szobámban.
- Egy vámpírnak muszáj egyedül maradnia...
- Jó tudom, de nekem most kezdődnek az órák és...
- Szia. - köszönt el végül. Jó, szóval ezt is megérezte. Érdekes én jobban érdeklem, mint a saját lánya. Nem kéne, hogy ez így legyen.
Utolsónak érkeztem be a terembe. Jó sok hűvös tekintetet kaptam mindenkitől, főleg a lány társaságtól. Ugye ők nem tudják?
Levágtam magamat Pierre mögé és megpróbáltam túlélni az órákat.

Léa. Utolsó óra végén kaptam tőle hideget, meleget, de annak örülök, hogy nem tudja senki a titkom. Csak Fabienne. Eddig megőrizte, akkor még annyira nem utál. De jó.
Állt a tanári előtt egy fiú és úgy láttam, mint ha hozzám akarna szólni.
- Hello. Én a 12/d-be járok és lesz este egy nagy buli, nem hívunk meg akárkit az a-ból, csak téged. Nem jönnél el velünk? Ugye nincs programod?
De jól nézett ki. Annyira, hogy meg sem bírtam normálisan szólalni.
- Hali. Izé... Nincs, persze, hogy megyek. Hol lesz?
- 78-as szoba a miénk. Várlak este 11-kor. Szia.
- Szia, akkor este.
Gyorsan felrohantam a szobámba és azon gondolkodtam ,hogy miért pont engem hívott el az osztályból? Egy menő d-s fiú. Annyira jól néz ki... De mi lesz a vadászattal? Az nem maradhat ki.
Miután olvastam egy kicsit, jól eltelt az idő, 10 óra volt. Gyorsan elrohantam fürdeni, kisminkeltem magam, jó erősen, felkaptam a fűzős ruhámat, ami pont, hogy lent eltakart. Egyébként ez az a ruha, amit Fabienne hagyott itt, ami tegnap is rajtam volt és amiből nem jöttek ki egészen a vérfoltok. Így még jobb. Felvettem ehhez egy harisnyát ami az az átlós négyzetes fajta és tökéletesen passzolt a ruhához. Végül az egész kollekciómat lezártam egy 10 centiméteres magassarkúval és egy szoros nyaklánccal ami épphogy körbeérte a nyakam. A szemüvegemet eltávolítottam, mert eleve már nem volt rá szükség, csak, hogy a vörös szememet takarja, de most fölösleges lesz. A hajamat kiengedtem, fújtam rá egy kis vöröset és irtó jól néztem ki. Kissé gót, de mégis valami sokkal rosszabb stílust hoztam létre. Mind ezek után már tényleg késésben voltam.
Tizenegy óra hét perc volt pontosan mikor megérkeztem. A fiú társaságba. Csupa c-s és d-s fiúk és piák. Jó, egy kis lazulás nem árthat annyira.
- Hello, már vártunk. Kérsz valamit inni? - mondta az a srác, aki meghívott. Ja és megemlíteném, hogy egy szál gatyába volt és a kockái csak úgy domborodtak. Sötétszőke, szembe lógó haja, annyira megbabonázott főleg, mikor rántott rajta egyet és a zöld szemei csak úgy villogtak a félhomályban.
- Hello. Igen, bármi jó lesz most. - válaszoltam és csak aztán gondoltam bele, hogy ennyi alkoholos piára azt mondtam, hogy "bármi jó lesz"? Ennyire nem lehetek hülye... Vagy mégis...
- Te tudod, akkor igyál vodkát, de ne keveset, mert a vodka az, a vodka az hatásos, vagyis finom. - mondta egy kövérebb srác, már nem józanul, ahogy láttam.
Megittam a vodkát, utána sorra kértem, mert annyira jól esett ahogy az alkohol lemegy a torkomon, hogy nem bírtam betelni vele... Persze, elég furcsa, hogy senki nem vette észre, hogy a táskámban volt egy kis üveg teli vérrel (Roul adta vészhelyzet esetére, hát most elhasználtam) és ebből egy-két cseppet mindig tettem a vodkába, az íz kedvéért. Sajnos Joseph (az elbűvölő) elvette a táskámat és elkezdte kipakolni.
- Szemceruza, kés, pisztoly, bicska, véres zsepik, egy kis üveg vörösbor. Imádom a gyilkos lányokat de még jobban a vörösbort. - erre fogta és megitta. A vért. Nem tűnt fel neki, hogy az nem vörösbor volt? Most elfogyott az én "fűszerem", köszi szépen zöldszemű...


A tegnapi este valami fergeteges volt. Nem számított az, hogy az üvegben nem volt vér. Nem hittem, hogy az első ilyen jó lesz.
Nagyon élveztem, annyi szent. Még, még és mééég!!!