Joseph rám vetette magát, a parkettán.
Ekkor jött az, hogy nem bírtam magammal és az újonchoz méltó éhségemmel amikor szemben ültem vele az ölében, nyalni kezdtem a nyakát. Sokkal hevesebben, mint ahogy azt Roul csinálta nekem. A fogaim már bizseregtek a friss húsért. Már annyi seb volt Joseph nyakán, hogy rossz volt nézni. A vér ami kifojt a nyakán azonnal felnyaltam és ez neki nagyon tetszett, közbe Ő is bele-bele nyalt a számba. Így még ezerszer jobban kívántam a vért, mint valaha. Az egész felső testét ellepte már a vér, de még mindig nem mélyesztettem bele a fogaimat a nyakába, csak hagytam, hogy folyjon rajta és így vámpír énemet és emberi énemet is egyszerre izgatta a látvány. Annyi józanság még volt bennem, hogy aki ennyire csodálatos élményt nyújt nekem, azt azért nem teszem meg, hogy ez után meggyilkolom (elég nevetségesen hangzik).
Nem mentünk vissza sehova, ott maradtam egész éjszaka, ruha nélkül, mint ahogy Ő is és egész este simogatott mindenhol, mert közben háttal feküdtem a mellkasán.
Joseph még aludt, mikor felébredtem és már egyáltalán nem voltam a pia hatása alatt. Sajnos tökéletesen emlékeztem az este összes pillanatára. A szégyentől, egy kenyérvágó kést a kezembe véve leszúrtam magam. A seb a hasamon elég hamar összeforrt. Mindegy, talán a lelkemen ez segített, fogalmam sincs miért.
A harisnyát gyorsan magamra vettem és a fűzős ruhával is sokat szenvedtem, de végül sikerült felvennem. Gyorsan még ránéztem a meztelen Joseph-ra és megint hatalmába kerített a szégyen, attól függetlenül mennyire jó este volt. Végig rohantam a folyosón egészen a szobám ajtajáig és besurrantam. Szerencsére egy lélek sem vett észre, úgy hogy csendben meg tudtam várni amíg nem jönnek kelteni.
Sabine: Te amúgy nem hallottad azokat a sikításokat? Valakinél forró lehetett az éjszaka... Hmmm... :D
Bernadette: Dehogynem. Léával már majdnem kimentünk, hogy megnézzük mi van, de hát már olyan késő volt, hajnali fél 2. Kb. 5-ig tuti ment, mert nem aludtunk, csak a sötét plafont bámultuk és röhögtünk. :P
S: Fabienne-val már mi se tudtunk aludni. De kik lehettek azok? Figyi, nyomozzunk már egy kicsit. A pasiról semmit nem tudunk, de a csajnak tudjuk a síkitási hangját. Na, mit szólsz?
B: Minden csajt a suliban kérjünk meg, hogy sikítson egyet?
S: Jaja valami ilyesmire gondoltam. Most komolyan, szerinted kik voltak?
B: Angelica az aki szerintem ilyenbe belemenne. Nekem ő az első számú gyanúsítottam.
S: Ja ez igaz de egy kis pia hatására bárki belemenne. Szeritnem. Még az a hülye Chloé is...
B: Tényleg Chloé egyedül van már a szobájában. De attól még szerintem ez kizárt... Pont ő, a kis könyvmoly... Kétlem, hogy ebbe a dologba beszállna.
S: Igaz-igaz. Csak sajnos minden pasinak bejön... Pedig olyan fehér, mint a hó. Az arca annyira tökéletes elrendezésű és szép, hogy az hihetetlen. Gyűlölöm.
B: Na ez az, én is rühellem. De amúgy csak mostanában ilyen szép, azelőtt rusnya volt, mint a patkány.
S: Biztos elment valami kis kúrára, pedig nagyon szarba vannak anyagilag...
B: Ja, anyja elmehetne már egy rohadt kurvának. XD Csöngetnek mindjárt, szünetben gyere a büfé elé a székekhez dumálni. Meg majd kiderítjük, hogy ki a suli kurvája. Cső.
Sabine és Bernadette levelezése angol órán. Ahogy végigolvastam a szobámban kuporogva, sírva fakadtam. Akármilyen szemetek, tökéletesen igazuk van. Lehet, hogy ezért az egy kalandért én most... Inkább nem mondom, a levélben úgy is le van írva, hogy mi lennék... Pedig nem, csak ital hatása alatt voltam. Igen, hülye vagyok, hogy egy ismeretlen d-s társasággal (mint egyetlen lány) elmegyek bulizni. Ebbe valószínüleg tényleg csak én mentem volna bele. De hát a tanári előtt a sötét szőke haj mögött fürkésző nagy zöld szemek... Egyszerűen ellenállhatatlan volt. Arról meg, hogy túl hangos voltam, igazán nem tehettem, hiszen Ő így csinálja. Kellemesen fájdalmasan és nagyon jól. Biztos volt benne gyakorlat. Elmosolyodtam és megpróbáltam befejezni a sírást, de nem igazán sikerült, hiszen nincsenek barátaim. Egyedül vagyok. Nekem csak Joseph van és Roul. Tényleg Roul-ról jut eszembe, hogy ma muszáj lesz vadásznom!
Kopogtak az ajtón. Fabienne és Sabine volt az. Rögtön észrevehették, hogy sírtam.
- Mi a gáz, Kló? Mindegy, nem érdekel. Sikítanál? - ült le mellém Fabienne.
Jajj ne! Ezek szerint sorra kerültem, vagy szimplán én vagyok az első. Vagy a második, mert ott van ugye Angelica. Tényleg majd meglátogatom és beszélgetek vele egy kicsit, mert jófejnek tűnik és egyedül van, mint én.
- Na sikítsál már, nem akarunk rád várni... - ordított le Sabine.
- Jó jó. De miért? - megpróbáltam értetlen arckifejezést vágni, nem tudom mennyire volt hiteles.
- Hogy hogy miért? Te nem hallottad mi volt este? Vagy csak nem te...
- Héé! Annyit kértünk, hogy sikíts, Kló! Lécci! Utána elmondjuk, hogy miért. - mondta Fabienne.
Na jó. Biztos van különbség a sikítás és a sikítás között. Megpróbálom mélyebben, mert akkor magasan, szinte fejhangon sikítottam.
- Ááááááááááááááááááááááááá...!!! - oké, én megpróbáltam. Kicsit rekedtes volt a vége. Nem is értem miért.
- Szabi, szerintem nem ő az. - csóválta a fejét Fabienne.
- Szerintem sem.
- Kló, csak nem beteg vagy? Kicsit rekedt vagy...
- Ja, igen, most fáztam meg. Elég hideg van, nem?
- De. Ömm... Szóval azért kértük, hogy sikíts, mert tegnap este valahol a folyosó másik végén, egy fiú szobában (pontosan nem tudjuk melyikben) volt egy pasi meg egy csaj és hát vagy sikítós verekedés volt vagy izé... Tudod. Ezért, most körbe járjuk (Én, Sabine, Léa és Bernadette) a kolesz összes lányszobáját és sikításokat kérünk a lányoktól, hát ha felismerjük a tettest. Sajnos a pasiról nem tudunk semmit, így majd azt a lányból fogjuk kiszedni. Mond csak, Kló, nem lenne kedved velünk...
- NEM! - vágta rá határozottan Sabine és karon ragatta Fabienne-t. Akkor tehát így állunk.
