Ha most nem hív fel az egyik, én oda megyek hozzájuk és kopaszra nyírom mindegyik haját (az egyik már így is majdnem kopasz de NEM ÉRDEKES XD).
Csörren a telefonom. Te ott fennt szórakozol velem?! Ha most valamelyik felhív, esküszöm kiakadok. De nagyon. Hát persze, hogy nem ők hívnak. Timi hív, valami iszonyú fontos üggyel.
- Hali. Tavaszi szünet van, mi? Na akkor úgy gondoltam szervezünk egy talit. - mondta épp röhögő görcs közepette.
- Heló. Ömm..Oké, na de kivel fogunk találkozni? Hmm hmm hmm? Most kíváncsi lettem.
- Hát... KöHö, Kió, Gább és Met.
- Ja értem. - ezek egyébként rövidítések. Ez itt négy fiú. Három fiú, az akik hát szóval ők. A negyedik Timi ismerőse egyszer találkoztam vele is, elég furcsa találkozás volt. Na de mindegy. Tehát lesz egy második alkalom is. - Pontosan mikor, hol és hogy gondoltad? Nem is ismerik egymást.
- Ááááá... - itt épp szakad a nevetéstől - Hülyének fogsz nézni, de én ezt úgy gondoltam, hogy ők ne tudjanak arról, hogy egymással találkoznak. Szóval te Gáborral is megbeszélsz egy külön találkozót, Mettel is és Krisztoferrel meg Krisztiánnal meg majd én. Holnap indulnánk a tíz óra harminc perces vonattal, de előtte mennénk még busszal is. Kilenc óra harmincra legyen mindenki ott! Mond nekik, hogy kelljenek korán. Oké?
- Juuuuj de jó. Te zseni vagy!
- Én zseni?
- Te zseni! Nekem ez eszembe se jutott volna.
- Nekem viszont mennem kell, mami hív valamiért. Szia.
- Oké, szia.
Ezzel a dologgal egyetlen bajom van csak, de ezzel Timit nem akartam fárasztani. HOGY KORÁN KELL KELNEM. Na, de ez legyen a legnagyobb problémám. Szóval kivel is kezdjem? Hmm Met megfelel vele úgyis egy-két órája beszéltem. Hívom. Lassan veszi fel, szóval biztos otthon van és WoWozik. Akkor reagál ilyen későn.
- Szia ki a tököm vagy? - szólt hozzám egy elég siető hang, amit rögtön felismertem.
- Cső. Azt hiszem tudod.
- Na mi a franc van? Most épp WoWozok, - na mit mondtam- szóval nem érek rá.
- De ez fontos!
- Jó akkor mond addig kilépek. Amúgy is szar helyzetbe voltam mindenki rám jött meg...
- Nem érdekel! Figyelj már ide nincs sok időm! Eléggé bunkó voltam veled tegnap ezért úgy gondoltam elmegyek veled Gödöllőre aranycsirkét venni. Úgy sincs jobb dolgom. Csak azt ne mond, hogy már vettél!
- Te csaj! Jó, hogy szólsz! Eszembe se jutott. Ez a szerencsétlen dög, ez a kis hülye Zsömedli ezért nyaggatott egész nap. Alap, hogy megyek és mikor érsz rá?
- Szentlászlóról indul a 9 órás busz. Azzal pont beérsz. Gyere el a pályaudvarig, tudok egy jó állatos boltot ami csak reggel van nyitva és nagyon sok minden van Zsömikém számára.
- Ez fasza. Akkor ezt megbeszéltük. De hogy én hogy a picsába fogok reggel felkelni még mindig nem tudom. Várnak WoWon. Cső.
- Agyő.
Gábor jön. Jajj ne nem merem, még szerencse, hogy megadta a telefonszámát (ezt is csak azért, hogy csörgessem meg, mert nem találja a telefonját -.- na de mindegy). Mit mondjak neki? Egyáltalán, hogy köszönjek? Helloval szoktunk. Akkor ezt megbeszéltem magammal. Nagy levegő és zöld hívó gomb megnyomása. Jaj, azonnal felvette.
- Tessék? Gábor vagyok. - bemutatkozik, ezek szerint nincs lementve a telefonszámom neki.
- Hello Gábor. Vivi vagyok.
- Ja szia Vivi. Mi az? - hallottam, hogy mosolyog a hangjából.
Nem merem. Mit mondjak neki? Ajj... Mondjam neki ezt, "Lenne kedved találkozni?", egész biztos hülyének fog nézni. De azért is ezt mondom.
- Lenne kedved holnap találkozni? Unatkozom és jó lenne, ha nem csak facebookon beszélgetnénk. Mit szólsz? Ja, és ne érts félre.
- Persze. Én is unnám magam holnap. Mikor?
- Mikor szoktál kelni?
- Van mikor egész este nem alszom.
- Kilenc óra harmic perc megfelel? Buszpályaudvaron leszek, ki tudsz majd jönni?
- Persze. Örülök, hogy ez megbeszéltük. Le is mentem a számodat! Szia akkor, holnap.
- Holnap. Szia.
Ez eléggé könnyű volt. Ketten fogunk találkozni. Kááár, hogy ez nem így lesz. Az is kár, hogy átvertem a fejét. Nem baj, nem érdekel. Majd nevetünk egy jót rajta.
Csörög a telefonom - Good feeling - biztosan Timi keres a dolgokkal.
- Szia. Na mi az megbeszélted? - kérdezte eléggé feldobottan.
- Szia. Igen. Gáb olyan cuki volt. Lementette a számomat és örömmel akar velem találkozni. Met meg hozta a szokásos bunkó titulusát, de mindketten száz százalékosan jönnek. Nálad mi a helyzet?
- Ennek nagyon örülök. Krisztián örült, bár furcsálta a dolgokat. De eljön. Krisztoferrel meg kriminális volt a beszélgetésünk. Nagyjából annyit mondott, hogy "Ok. Jó van. Ott leszek".
- Viiiiiiiiii, de várom már a holnapot!!! Mit vársz egy Krisztofertől?
- Én is. Igen, tudtam, hogy nem lesz valami beszédes, már az elején. Akkor azt hiszem, hogy mindent megbeszéltünk, ha van valami akkor most mond, mert mami itt üvöltözik, hogy lemegy a pénzem, ha ennyit beszélek.
- Nem. Állj! Nem beszéltünk meg valami fontosat! Hova megyünk a vonattal?
- Meglepetés. Na pá.
- Hát oké, szia.
Remek. Nem tudom hova megyek, de azért megyek. Timi biztos vidámparkba visz minket, vagy állatkert - bár az gagyi - az is lehet, hogy csak sétálgatni fogunk és közben összeismerkedünk a fiúkkal. Késő van már, fél tíz. Azt hiszem már nem megyek fel facebookra. Inkább alvás közben elgondolkodom a dolgokon.
The next day:
Tárárárárárárá-tátátátá-tárárárárá. Avicii. Az ébresztőm, mi más. Hét óra harminc perc van. Mindennel el akarok készülni. Jól akarok kinézni. Ki akarom jó alaposan vasalni a hajamat és ki húzom a szemem. Igen, az a korán kelős típus vagyok. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Egyébként simán elmennék úgy, hogy levetkőztetek egy csövest és a ruhájába elmegyek. Ezt azért nem, nem akarok túlozni. Valami fekete az ágyam mögé esett. Ez mi ez? Met hajvasalója? Most épp sírok a nevetéstől. Tegnap kölcsön adta egy pár percre és nálam maradt. Legalább normálisan ki tudom most vasalni.
Ezt is elteszem, ezt is. Soha nem hordok magamnál szájfényt, de ki tudja, bármi megtörténhet. Azt hiszem készen is vagyok. Nyolc óra harminc perc van. Még van időm. A busz csak kilenc óra tíz percre ér ide Szentlászlóról. Rajta lesz Met is, elméletileg. Addig felmegyek facebookra. Met fennt van, jaj ugye nem kési le a buszt, hisz neki kilenckor indul. Bemásolom Met üzenetit:
Vivi: Cső. Hát te ilyenkor fennt vagy? Ugye jössz?
Met: Hello. Igen, megyek majd. Öt perc amíg kiérek a megállóba.
Vivi: Ja tényleg. Hozzászoktam, hogy nekem tizenöt perc, ezért mindenkit sürgetek.
Met: Vigyem Zsömedlit?
Vivi: Jaj, isten őrizz. Ne legyél hülye.
Met: Sokfajta aranycsirke van. Ne feledd Zsömiről beszélünk.
Vivi: Óóóóó, hát persze. Nem felejtettem el. De attól még, ne hozd. Megyek is, cső.
Met: Csá.
Nem valami izgalmas. Jaj, te jó isten. Ötven van. Hogy szalad az idő. Melyik kabátomat vegyem fel? A sötétkéket vagy az aranyat? Az aranyat jobban szeretem. Na indulok is.
Kiértem. Rögtön jön a busz. Felszállok. Met hátul szokásához híven foglalja a helyemet.
- Hello. De jó, hogy elérted a buszt. - szóltam, hogy ne csendben teljen el ez a húsz perc.
- Csá. Igen, szeretem a kutyámat. Mentem volna pedig deszkázni a haverokkal, de apa is mondta, hogy inkább menjek játékot venni ennek a dögnek.
- Már megint deszka. Mit játszol? - mert ugye elővette az Iphoneját és elkezdte nyomkodni. Nem némította le szóval a belépő zene max hang erővel megszólalt. Á, nem néztek hülyének minket.
- Angry Birds.
- Ez igazán izgalmas. Mutasd már!
- Ok. Am soha az életbe nem szoktam vele játszani. Itt porosodik már mióta a telefonomban.
Erre nem mondok inkább semmit, mert annyira jól elvan. Nézek az ablakon. Marika telep. Jajj de jó, már túl vagyunk az erdőn, észre se vettem. Met megszólít:
- Te, nézd már milyen jó segge van annak a csajnak a SPAR-nál!
- Fuuuuuu.... Engem ez rohadtul nem érdekel.
- Gondoltam, ezt megosztom veled.
- De jó nekem.
- Ugye?
- Pff. Nézd itt a pályaudvar. Gyere már! Szálljunk le!
Ahogy látom már mindenki itt van. Timi, Krisztián és Krisztofer együtt. Az utóbbi személy persze most futott be, de...A felsőjét nem látom. Mindegy én már megszoktam. Gábor arrébb pár méterre és ahogy látom észrevett és mosolyog. Metnek dobtam az összes cuccomat és odamentem hozzá.
- Szia. - mosolygok mint a vadalma.
- Szia. Ki ez a buzi?
- Ja, ő egy hülye gyerek. Jöttem vele a buszon.
- Értem. Na akkor indulunk?
- Aha, de előbb gyere velem. - és magammal rántottam.
Persze Methez igyekeztünk és őt is magammal ráncigáltam. Á, nem néztek hülyének. Húzok magam után két ló magas pasit. Az egyik egy emo görcs a másik meg a szőke herceg izmokkal. Fel vagyok szerelkezve két pasival, hmm ez tetszik. Oda érünk Timihez aki szintén fel van szerelkezve.
Nagy beszélgetésekbe kezdünk.
- Sziasztok. - köszöntött minket Timi.
- Sziasztok. - válaszoltam, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
- Öhm... Timi... Erről nem volt szó. Nem elég, hogy ezt a meztelen csigát - próbálta Timi fülébe súgni de Krisztoferen kívül mindenki halotta szerintem, mert elmosolyodtak - idehozod, jó Vivi is rendben van, na, de, hogy egy buzit és egy ilyen soha az életbe nem láttam címletű fickót idehozol, ez már magas.
- Várd ki a végét...Várd ki. - mondta Timi és Krisztián nehezen és furcsa tekintettel bólintott.
- Már bocs, de nem vok emo. Ha a haj stílusomra gondolsz szerintem enyhe fogalom zavar keringhet a fejedben.
- Jó, engem ez nem igazán érdekel. Ahogy nézem 14 lehetsz. - vágott közbe.
- Jól látod. Te meg egy, két évvel idősebb lehetsz nálam.
- 16,0005 éves vagyok, pontosabban.
- Oké. - és felnevettek. Úgy látszik kijönnek, bár nem tudom.
- Ja igen. Met Ő Krisztián, Krisztián Ő Met. - mondtam, mert teljesen elfeledkeztem a bemutatásokról.
- Akkor Met... - és stb nem nagyon izgatott a beszélgetésük még Gábort is be kell mutatnom Krisztofernek. De úgy látom ők már megismerték egymást.
- Hali. Ti már ugye megismertétek egymást?
- Chh.. Azt hiszem eléggé. - nevetett fel Timi.
- Mert mi az?
- Hallod már a csajokról dumálnak, hallgasd ááá szakadok.
Oda álltunk Gáborék mellé megpróbáltunk becsatlakozni, de nem lehet, mert egyfolytában csak röhögünk.
- Krisztofer nézd mennyi csaj!
- Áá engem manapság nem nagyon izgatnak a csajok. Kihasználnak, gyűlölnek és csak a pofonokat kapom tőlük.
- Ne is mond. Én már mióta nem találtam magamnak egy rendes csajt sem. Már csak a kocsiknak élek. Halljátok jöttök a csajokhoz? - odarohant Krisztiánékhoz.
- Már ott is vagyunk. - helyeselt Met, Krisztián helyett is.
Timivel csak nézzük őket, közbe vettünk is fagyit és most azt esszük éppen. Nem bírom megállni röhögés nélkül. Ott szerencsétlenkednek a csajokkal. Met leöntötte az emo kinézetű csajt, az újonnan vásárolt hell energiaitalával (cchh mit vártunk Mettől), Krisztián tök jól kijött egy hosszú barna hajú lánnyal végül már annyira jól, hogy elkezdte csikizni. Krisztofer az egyik csaj húgával beszélgetett, de túlságosan félreérthető kérdéseket tett fel ezért...A következmények, Metnek a kivasalt haját (amit ő maga vasalt ki a buszon mellékesen a nálam maradt hajvasalóval) úgy összekócolta a csaj, hogy azt két óra hajvasalás után se lehetne kiegyenesíteni. Krisztián és Krisztofer hatalmas tenyérnyomokkal az arcukon jöttek oda hozzánk panaszkodni.
- Te hallod ezek vadállatok. - siránkozott Krisztián.
- Hát nem csodálom, hogyha őt is elkezded csikizni.
- Áá, engem mindenki utál elegem van. Még ez csaj is megpofozott pedig én csak meg akartam ismerni. Bazmeg leszúrom magam. - és Krisztofer is erősen siránkozott.
- Úristen, nyugodj már meg! - szóltam rá ijedten, de közben röhögtem is.
Látom Metet felénk jönni az erőteljesen összekócolt frizurájával. Mindenkiből kitört a röhögő görcs. Még az öreg nénikéket is megnevetette. Hát istenem, Met egy feltűnő jelenség, minden értelemben.
- Bazmeg!!! Nézzetek rám! Így is a buszon kellett hajat vasalnom erre az egész kárba veszett. Fölöslegesen égettem le magam...
- KÉTSZER IS. - mondtam hangsúlyozva.
Nagy nehezen mindenki összeszedte magát - kivéve Metet ő folyamatosan a haját próbálta "laposítani" - és felszálltunk egy buszra.
- Ja, hogy el ne felejtsem, Krisztofer hoztam neked felsőt. - szólt anyáskodóan Timi. Erre mindenki felnevetett.
- Ja, kösz. Észre se vettem, ez már annyira természetes.
- Azt meghiszem. - veregette meg a hátát Gábor.
Azt hiszem nincs olyan pillanat amikor valaki ne nevetne valamin. Met az ablakon bámul kifelé, de hirtelen megszólal.
- Mond, Timi hol laksz pontosan, hány ker?
- 11, Őrmező. Miért?
- Érdekel. Ti milyen régóta ismeritek egymást Krisztiánnal?
- Elég régóta. Tudod osztálytársak voltunk. - vágott közbe Krisztián, erőteljes hangsúllyal.
- Igen. - helyeselt Timi.
- Nem volt köztetek semmi, ugye? - érdeklődött szokásosan Met.
- NEM! - erre egyszerre üvöltötték a választ.
- Hát jó én csak megkérdeztem...
- Gábor facebookozol? - kérdeztem kiváncsiskodva.
- Ja, igen. Épp beszélek egy barna hajú csajjal. Szerinted hülyének fog nézni, ha írok neki egy szivet?
Gábor...Gábor...Gábor... Ezt te most halál komolyan megkérdezted vagy ugye szívatsz?! Miért kell nekem folyton a hülyeségeidet hallgatnom te ember..
- Nem azt mondtad, hogy nem jönnek be a barnák?
- De ez most egész jól néz ki, nézd átlátszik a melltartója.
Fuu... Elegem van ebből. Azt hiszem el kell távolodnom egy jó darabig a fiú társaságtól. Csak csajok a téma ezeknél. De halál komolyan. Elegem van!
- Nagyon király, mondhatom...
- Milyen csaj? - érdeklődött Krisztofer.
- Nézd, nézd milyen jól néz ki nézd a melltartóját... - kezdett bele a beszédébe Gábor.
Ez már kevésbé érdekelt. Úgy látom megállunk és mutatja Timi, hogy erre menjünk, szálljunk gyorsan ki. Hatalmas pláza és hatalmas betűkkel ráírva "Prizma Pláza" . Nem tudtam, hogy plázázni jöttünk. Ha tudom nem rángatom el idáig Metet és Gábort. Krisztofer ugrándozva belekezd mondandójába.
- Mit veszünk? Hoztam...Egy..Kettő...Hat...Szóval rengeteg pénzt! Na mit veszünk előszőr?
- Nem megyünk be. - szomorította el Timi Krisztofert.
- Akkor minek jöttünk ide? Azért bemehetnénk fülest nézni ha már itt vagyunk... - mondta Krisztián.
- ÉS ARANYCSIRKÉT!!!!! - kiabált Met.
- He? - így egyszerre mindenki ezt mondta (kivéve engem aki persze sajnos tudta, hogy miről beszél).
- Nem nem megyünk be, nincs rá idő elmegy a vonat. Halljátok el fog menni siessünk! Gábor nálad van óra, mennyi az idő? - mondta Timi.
- Tíz óra 26 perc.
- JAJJ NEM FOGUNK ODAÉRNI IDŐBEN! - fogta a fejét Timi.
- Fussunk! - parancsolt ránk Krisztofer.
Komolyan elkezdtünk futni, ilyen jó kis zenét tennék ez alá, mint a filmekben és lelassítanám. Megközelíteném Met lobogó göndör haját, Krisztofer lihegő száját, Krisztián komoly tekintetét, Timi ijedt arcát, az én
gondolkodó, ostoba fejemet és persze Gábor rohanását a telefonnal. Ez a szituáció akármilyen fárasztó is, nagyon tetszik. Az utolsó percben elértük a vonatot és most rajta ülünk és lihegünk. Timit persze mindenki ilyen "Úristen hova visz minket ez a csaj?" tekintettel nézi.
- Szeretném már tudni, hogy hova érkezünk. Kissé zavar ez a feszültség. - problémázott Krisztián.
- Nyugi, majd megtudod. Amúgy tök jól összeismerkedtünk, nem?
- De kajak. - válaszoltam.
- Vivi köztetek van valami ezzel a Gáborral? - érdeklődött Met. Hogy mi? Csak most dolgozom fel a kérdést. Úristen Met, ezért még egyszer megöllek! Na ne most mit mondjak, hagyjam, hogy Gábor a nemleges válaszával lelombozza a hangulatot. Igazából pedig igaza lenne, de akkor is. :(
- Egy barátság kezdete. - válaszolt Gábor helyettem is. Én nem számítottam arra, hogy ezt fogja mondani. Jó, anyja szerint lelkitársak vagyunk, de ez, hogy egy barátság kezdete, na ez javított a hangulatomon. Láttam Timi rám mosolygott magyarul tudja, hogy én ennek most nagyon örülök, ezért visszamosolyogtam. De azért Gábornak helyeselnem is kellett.
- Igen valami olyasmi. - és rámosolyogtam Gáborra és ő felnézett a telefonjából és vissza rám.
- Ti hisztek a vámpírokban? - mondta Krisztofer. Azon csodálkoztam, hogy egyes embereket érdekelte a téma.
- Nincsenek. Olyan emberek viszont vannak, akik azt hiszik magukról, hogy azok, vagy nagyon azok akarnak lenni és megformázzák a fogukat vámpírosra és vért isznak meg a viselkedésük is olyanná lesz. De miért érdekel? - válaszolt - úgy érzem mindenki helyett - Krisztián.
- Áá semmi, semmi. Csak történt velem mostanában sok furcsaság, el se hinnétek, hogy mik.
- De persze elhinnénk, de ugye most nem akarsz a vámpírokról beszélni, amikor most megyünk át ezen a sötét, horrorisztikus erdőn? - reagáltam eléggé olyan hangsúllyal, hogy a fejébe rágjam, hogy senkit nem érdekel ez a téma.
- ...Jó - válaszolt lehangoltan.
Na végre átmentünk ezen az erdőn. Hirtelen mindenki feje eltorzul, megnyúlik, ilyen Harry Potteres módon. Kezdek nagyon parázni. De azt hiszem megálltunk. Timi erőteljesen vágtat előre, mi meg utána libasorban. Ami még érdekes volt, hogy rajtunk kívül senki nem volt a vonaton, csak egy öreg házaspár egymásba karolva, lefagyott ujjakkal. Ezt nem igazán értettem pedig nagyon meleg volt még fűtöttek is. Kiszálltunk és látjuk, hogy a vezető fülkénél senki nem ül. Ezek szerint magától ment a vonat. Egy hatalmas boszorkányos nevetés és egy ördögi kacaj és a vonat elviharzott.
- Basszus Timi hol vagyunk? - hangzott mindenkitől ez a kérdés, ahogy kiszálltunk.
- Nem tudom. Ez itt egy sziget. Oda ki van írva, hogy "Prisma Island", magyarul Prizma-sziget. Valószínűleg a vonatot idevonzotta ez a sziget, mert kivételes erősségű a mágneses tere a szigetnek.
- A kis stréber. - nevetett fel Krisztián.
- Naaaaaaaa!!!!!!! - és erre timi odament Krisztiánhoz és megpöckölte fülét. Ez kérem szépen erős bántalmazásnak nyilvánul meg Krisztián szemében, ezért ő gyilkolászós módra csikizni kezdte és ennek következtében Timi felsője a híres 'csiki pólóvá' alakult.
- Ezt meg hogy csináltátok? - csodálkozott Gábor.
- "Varázslatosan" tudok csikizni. Ez tény.
- Ez azért tényleg durva. Csak én láttam, hogy Timi felsője egyik percről a másikra átalakult?
- Na azt hiszem, innentől kezdve minden egyes megmozdulásra figyeljünk oda. Gábor te is, tedd el a telefont. Nem minden nap fogsz ilyen fura eseményekkel találkozni. - közöltem mindenkivel.
- Rendben. Amúgy is tök hülye ez a csaj. - na végre rájött. Bár azt se tudom kivel beszélt, de akkor is.
Elindulunk. Timivel ketten az élen, de én nem tudom még mindíg a célt. Egy eléggé lepusztult helyen találjuk magunkat. Timi vigyorogva ránk néz és azt mondja nézzünk körül. Jó, oké. Elindulunk egy eléggé hát borzongató épülethez, aminek a tetején az áll "CINEMA" . Krisztofer elfeletkezik arról, hogy nem Budapesten vagyunk, meg ilyesmi és előránt egy 10.000-est a zsebéből odanyújtja a pénztárosnak, hogy 6 jegyet szeretne a következő előadásra. Ami különös, hogy a pénztárosból semmit se lehet látni egy nagy fekete homály van az üvegfal mögött. Egy hang válaszol.
- Már csak két jegy maradt. Kettő jegy, nem több, hanem KETTŐ. Érted?
- Jó igen, megértettem. Akkor kettőt kérek... - tette a kezét a szívére.
Nagy nehezen elmentünk onnét, a pénztáros azt mondta, hogy fél óra múlva kezdődik a következő előadás. Most elmegyünk egy ijesztő kis ház elé és kajálunk. Mindenki azt eszi amit hozott magával. A sok ijesztő dolog után már el is felejtettem, hogy mennyire éhes voltam. Reggelire is csak három nutellás gofrit ettem, hát én se tudok gondolkodni.
- Én nem hoztam semmi kaját. Teljesen elfelejtettem, de tényleg. Esküszöm. - áradozott Krisztofer.
- Jól van, jól van tessék. - és Gábor átadta a másik szendvicsét Krisztofernek.
- Köszönöm.
Közben észreveszem ahogy Krisztián és Met idegesen néznek egymásra és közben mozog a szájuk, egy szóval, vitatkoznak valamin. Odakúsztam közéjük, úgy is Timi is ott volt.
- Timi, letesztelhetem a 'csikipólódat'?
- Na nem a csiki pólót te nem teszteled le az fix. Nekem már gyanús volt, hogy kérdezted.
- Jól van na, csak poénkodtam. Nézz már oda!!! Barlang csúszda. - szólított fel minket Met és hátra mutatott.
- Hol? hol? Hol? Nem látom! - Met megindult Timi felé, de Krisztián előbb rájött, hogy nincs ott semmi és már késő. Nevetségesek. Komolyan.
Krisztián és Gábor jön ide hozzánk. Krisztofer valami olyan szemmel néz ránk, mintha valami rohadt fontosat akarna kérdezni.
- Ki jön velem moziba? Most kezdődik!
- Na jó elmegyek veled én. Úgy sincs jobb dolgom. - jelentkezett Gábor.
Ők most akkor elmentek moziba, egy-két óráig egyiket se látom. Timi időközben elment megnézni ezt az ijesztő házat, szóval fiúkkal maradtam. Vagyis... A rózsaszín felsője egyik percről a másikra eltűnik. Úristen, eltűnt!
- Emberek! Timi bement a házba! - figyelmeztettem a többieket.
- Ebbe a házba itt?!!!!!! Jézusom. - riadt fel Krisztián.
- Te jó ég! Úristen! Ki kell hoznom azt a csajt! Most megyek érted Timi, most azonnal! - pánikolt Met.
- Na persze, nem mész te sehová. ÉN MEGYEK ÉRTE! - szakította félbe Krisztián.
- Emberek! Figyeljetek már! Mint két óvodás! Menjen már be valaki, mert, hogy én nem megyek, az is szent. - közöltem velük.
Hirtelen mindannyian megrémültünk, mert csak egy sikítást lehetett hallani és hatalmas dörömbölést. Atya Úr Isten! Egy szekrény esik le az emeletről, ki az ablakon!
- Na jó igazatok van. Rohanok segítségért, csak tudnám, hogy hol keressem. - válaszolt rémülten Krisztián.
Met elindult, mint az őrült és rohant be a házba. Csak az volt a bökkenő, hogy a ház, mint ha életre kelt volna, elpöckölte Metet (csak úgy, mint Timi Krisztián fülét) és repült. De ez sem tántorította el attól, hogy bejusson. A következő nekifutásnál a hátsó ajtón próbált bejutni, de a ház felállt és ráült. Persze úgy, hogy ne nyomja össze. A kockás ingje teljesen szét volt már szakítva, össze-vissza gyötörve. De nem adja fel, neki indult még egyszer az ablakon keresztül. A ház erre viszont úgy reagált, hogy leköpte. Méretes köpet, nem tagadom xD. Igaz, ettől Met haja még jobban begöndörödött és egy kisebb-nagyobb hisztérikus roham jött rá, mivel neki ez a legérzékenyebb pontja, és erre úgy bepöccent, hogy a háznak tátva maradt a szája. Az a poén, hogy én valahogy az egészet láttam, ott voltam, de valahogy mégsem, mert senki sem látott, senkivel nem beszéltem.
- Na végre bejutottam! Nem fogsz ki rajtam te ház, akkor is megmentem Timit! - közölte a házzal.
Végül eljutott egy végtelennek tűnő folyosóhoz, az ajtókat megszámolni se tudta. Találomra kinyitogatott egy párat. Amikor az elsőt kinyitotta rögtön egy 20 literes óriás Coca Cola üveg tárult elé, a felette lévő óriás mentolos cukorkával együtt. Mire rájött volna, hogy azzal, hogy kinyitotta az ajtót a mentolos cukorka beleereszkedett a kólába, a szoba felrobbant. Ehhez csak gratulálni tudok :) -.- . De még mindig nem adta fel. Kinyitott egy másik ajtót is és Zsömedlivel (a kutyájával) találta magát szemben és ennek nagyon is örült, de aztán rájött, hogy közel sem kellett volna ennyire, mert a kutya Metet az elvesztett aranycsirkéjének nézte. Az állat teljesen megvadult, kergette szerencsétlen embert, keresztbe akarta harapni, fel akarta nyársalni. Aztán Met rájött, hogy van egy ajtó is, így a kutyára csapta az ajtót. Megmenekült.
- Héé! Félsz már vagy megtántorodtál már? Muhahahahahahhahahahahahahaha... - kérdezte a ház mély, mennydörgős hangon.
- Hahaha szóval te... Pff... komolyan azt hitted, hogy egy vacak kutyával és egy óriási kólásüveggel a halálomra törsz? Ennyire kicsinek nézek ki?
- Hát a fejed olyan, mint egy léggömb. A hajad olyan, mint Moncsicsijé. A szemed meg olyan, mint Pom-pom-é. Úgy, hogy sajnálattal közölnöm kell veled, hogy IGEN.
Tovább ment és elérkezett egy nagyobb ajtóhoz, ahonnan hatalmas sikoltásra lett figyelmes. Egyértelműen beazonosította, hogy ez Timi, de nem csak az ő hangját hallotta. Mint egy őrült úgy rontott be a szobába és így szólt.
- Ne félj! Megmentelek Timi! El a kezekkel!
Hirtelen egy hatalmas tömeggel találta magát szemben és mindenki csak nézett rá, hogy a haja már egyáltalán nem vasalt, ha nem göndör és kócos.A kockás inge is szét van már szaggatva és a nadrágja is rettentően koszos. Egyszerre kitör a nagy nevetés.
- Te mit keresel itt és egyáltalán miért is kéne engem megmenteni?
- Hát..De..Izé...A szekrény, a sikítás meg a megakadályozás...? - értetlenkedett Met.
- Milyen szekrény?
Egy pilanatra meglátom Gábort és Krisztofert is a tömegben. Ezek szerint már visszaértek. De jó.
- Jajj tudod amit mondtatok mikor visszajöttünk, hogy kilöktetek egy szekrényt, hogy legyen hely a hangfalnak! - szólt Gábor elég oldott hangulatban.
- Jó és a sikítás? Az tuti Timi volt, Vivinek nem ilyen a hangja! - kiváncsiskodott tovább.
- Igen az tényleg én voltam, mert kibontottak egy pezsgőt és telibe fröcskölt. Mivel most ünnepeljük a névnapomat, ami májusban lesz, de most szerettem volna megtartani a bulit, amikor mindenki rá ér. Vágod?
- Öhmm hát jó oké. De van egy kis problémám.
- Micsoda?
- Hát szóval az, hogy azt hittük ugye bajban vagy és elküldtem Krisztiánt segítségért.
- Áhh, szóval rám is gondolsz, én benne voltam az egészben. Ez egy kis átverés volt . Ne haragudj. - gúnyolódott Krisztián.
- Juuuujjj ti!!! Ezt ugye mind velem. De se gáz. - tett pontot az egésznek a végére Met.
Azt hiszem annyit ittunk a végén, hogy smároltam Gáborral???!!! Timi meg Krisztiánnal???!!!! Met meg az osztályfőnökével???!!! Valami haláli szeszt kevertek abba a pezsgőbe, esküszöm!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése