Hanna:
Miközben Barbival sétáltam hazafelé, egyfolytában a ma történtekről beszélgettünk.
- Egyébként biztos nem jössz ma bulizni? - kérdezte Barbi. - Tomi is ott lesz. - tette hozzá.
- Nem tudom... Menjek?
- Még szép! Mégis mit gondolsz Alíz pletykálkodásával fogom magamat majd szórakoztatni?! Uh, még belegondolni is rossz. - összeröhögtünk.
Végül rábeszélt, hogy menjek, aztán elköszöntünk egymástól. Barbi elindult jobbra, én meg mentem tovább előre.
Készülődtem a nagy bulizásra. Kikentem magam, fel vettem egy extrarövid piros miniruhát, hozzá egy fekete flitteres magassarkút és el is indultam.
- Hannus! - rohant felém visítva Barbi és Alíz.
- Hali, lányok. Látom itt már javába megy a buli.
- Ó, de még mennyire. - mondta Alíz. - Gyertek csajok, igyunk valami erőset!
Leültünk a pulthoz és vártuk a három Fekete Abszintot.
- Ott van Tomi! - mutatott valahova a tömeg közepére Barbi, és próbált túlkiabálni mindenkit.
- Á, tényleg! Hannus, muszáj odamenned! - üvöltötte Alíz is.
- Dehogy megyek. Majd jön ő, ha akar. - mondtam.
Erre ittunk. Úgy konkrétan mindenre ittunk amire csak lehetett. Folyamatosan rendeltük az újabb köröket néha jagert, egy kis sört, meg úgy mindenfélét. Aztán befejeztük a folyamatos ivást, mert már az orrunkig se láttunk tisztán. Na jó, azért valamennyire igen, és ezért vettem észre, hogy Tomi itt ül mellettem.
- Hanna cicus... Baba... Szép vagy. M-m-ma. M-most, mint... m-m-mindig. - nyögte ki.
- Köszi. - az én hangom se lehetett valami meggyőző azt tudom, de Tomi már egyáltalán nem volt önmaga. - Tomi, jól vagy?
- Lennék. - mondta és rámvigyorgott.
- Lennél?
- Hanna... Táncolnál v-v-velem?
- Persze, de...
- Nincs de! - kiabálta vigyorogva.
Kimentünk a tömegbe. Valami megmixelt ismert popzene ment. Tomi magához húzott. Közel. Talán túl közel. Már azt is éreztem, hogy... Ó, ne.
- Tomi, ez kicsit kellemetlen nekem. - mondtam zavartan.
- Ugyan, miért? - kérdezte játékosan.
- M-m-mert... Mindegy. - dadogtam.
- Reméltem is.
Elképesztően szexin nézett ki. A kockás inge hanyagul lógott rajta, és alatta szürke kivágott póló volt, de nekem tetszett. Nem ismertem ezt az oldalát... Igaz, ez már nem is ő volt. Lehet már neki mindegy ki van vele, csak csaj legyen...
Amikor vége lett a zenének és épp indult a másik....
Elképesztően fura dolog történt.
Tomi megcsókolt. Egészen józan csóknak tűnt.
Ami még ennél is furább... Visszacsókoltam. A csók egyre hevesebb lett, egyre érzelemmel teli. Úgy csókolt, mintha soha nem akarna elereszteni. Fantasztikus volt. Egyszercsak abbahagyta.
- Gye...re. - lihegte.
Mindenkit leszarva kirohantunk a Kiss-ből. A rohanás nem sokáig ment, mivel a magassarkúmban lehetetlennek bizonyult. Végigröhögtük, csókolóztunk az utat, azt se tudtuk hova megyünk. A lábunkon nem bírtunk megállni, össze-vissza dülöngéltünk, ittuk a sört, amit kifelé menet csórt el Tomi Balázstól.
Fülsiketítő sziréna közelített felénk. Ledermedtem.
- Te jó ég! Most mit csináljunk? - cincogtam Tomi fülébe.
- Fussunk!
Elkezdtünk futni. Egy kicsit tudtam csak futni, aztán elestem. Tomi utánam kapott és közben véletlenül képen öntött a sörével. Rám jött a röhögőgörcs.
És ott ültünk a járda szegélyén. A vállára hajtottam a fejem. Fogtam a kezét.
Ezt az idilli pillanatot az orrunk előtt megállt rendőrautó rontotta el.
- Jó estét fiatalok! - mondta ingerülten a rendőr.
- Jó estét magának is kedves uram! Mi szél hozta? - kurjantotta Tomi. Megint elkezdtem idétlenül röhögni.
- Dülöngélő részeg tinédzserek, akik egy 5-10 perce rohantak ki a Kiss nevű szórakozóhelyről.
- Hát akkor további jó keresgélést, jó uram! Minket vár az édösanyánk. - továbbra is parasztosan beszélt. Én meg továbbra is röhögtem.
- Késő van már, nem vagyok vicces kedvemben. Mutassátok csak az igazolványokat! - mondta lesajnálóan a rendőr.
- Édösanyámnál van. Az életemre esküszöm, biztos úr! - mondta ártatlanul Tomi.
- Biztosan nála van... Mi lenne, ha most szépen velem jönnétek és felhívnánk a szüleiteket?
Ez már nem tetszett. Felálltam és a rendőr szemébe néztem, és egy erős varázslatot kezdtem el használni.
- Szerintem nincs rá szükség. - szóltam rekedten.
- Szerintem van. - mondta a rendőr, kicsit megszeppenve.
- Megmondtam, hogy nincs! Most pedig takarodjon! Esules de marfom ex ter! - és kész. Megvolt a varázslat. Remélem az alkohol nem okoz problémát egy varázslatnál.
Úgy néz ki, bevált. A rendőr beszállt a kocsiba és elhajtott. Aztán rájöttem, hogy Tomi mindezt látta és bocsánatkerőn ránéztem.
- Szép volt cica! Nem tudom, mit csináltál, de rendesen beszart. - röhögött. Vele nevettem.
- Hát...kösz. - motyogtam.
Magához ölelt, homlokon csókolt, és megkérdezte hova menjünk.
- Szerintem... - mondtam volna, de abbahagytam, mert megint szirénákat hallottam.
A rendőrautó ugyanott megállt ahol az előbb. De hát... A varázslat... Ó, a fenébe is a rohadt alkohollal!
- Mi lenne, ha most szépen velem jönnétek és felhívnánk a szüleiteket? - mondta megint. Ugyanaz a pasi volt. Legalább most már tudom... Soha ne varázsolj részegen!
Bevonszolt minket a kocsiba és elmentünk az őrsre. Kiszálltunk, mindkettőnknek hátra volt szorítva a keze. Felvittek minket valami irodaszerűségbe, és egy idősebb, az ötvenes éveiben járó öreg pasas ült egy rohadt nagy asztalnál, aki épp telefonált. A két pofa aki a kezünket szorította hátra most is ott maradtak az ajtóban.
- Szervusztok. Mi a becses nevetek? - kérdezte kedvesen az öreg, miután letette a telefont.
- Jancsi és Juliska. - válaszolta Tomi és ásított. Megint kuncogni kezdtem. Normális esetben sosem nevetek ennyit, de a pia megváltoztat. Na, és Tomi is.
- Jó akkor téged egyelőre hanyagollak. Téged kicsi lány, hogy hívnak? - idegeskedett tovább a bajszos.
Megint rosszul fog elsülni a varázsigém... Nincs anyám... Mit csináljak?!
- Eszterág Hannának hívják. - mondta egy hang az ajtóból. Egy 20 év körüli csávó jött be. Ijesztően tejfehér szőke hajszíne volt... Olyan ismerős.
- Konrád! - üvöltöttem örömömben. - Hogy találtál rám?
- Ő kicsoda? - kérdezte ingerülten az öreg.
- Az unokatestvérem. Értem jö...Értünk jött. - helyesbítettem.
- Nyugodtan elmehetsz a fiatalemberrel, de a fiú itt marad. - közölte bajusz.
Rápillantottam Tomira, aki azt tátogta, hogy menj csak.
Utána segítségkérőn néztem Konrádra, aki rögtön vette az adást.
- Esules de itoles consal fer verté mar teo! A fiatalok velem jönnek, világos? - varázsolt Konrád. Hát, remélem ő nem volt részeg. Hihi.
- Viszlát! - mondta ledermedten a pasas.
Miután végre kint voltunk az őrsről, azonnal leállítottam Konrádot.
- Nem válaszoltál. Hogy találtál rám? Na, meg mi a fenét keresel itt? - kiabáltam.
- Hanna! Részeg vagy, ezt ne feledd. Egyébként meg, semmit nem tudsz rólam. Így azt sem tudtad, hogy egy ideje itt élek Budapesten, és a barátnőm az őrsön dolgozik és nála voltam bent. Felismertelek, így rögtön bementem, hogy megtudjam miről van szó. De, kedveském, holnapra úgyis mindent elfogtok felejteni, tehát akkor majd részletesebben elmagyarázom. - mondta bunkón.
Konrád épp egy kamionba készült beszállni. Elég idiótán nézhettem rá, mert megszólalt.
- Most meg mi van? Ezzel dolgozom. Kamionsofőr vagyok. Hármunknak pont elég.
- Aha. Mi van a kis barátnőddel? - ezúttal Tomi szólalt meg.
- Hát ha már így aggódsz, felhívtam, amint láttam, hogy itt van Hanna.
- Ó? - mondtuk egyszerre.
- Na, beszállás! - parancsolt ránk Konrád. - Ma este (már amennyi még az estéből hátra van) nálam alszotok, ameddig ki nem józanodtok annyira, hogy hazavihesselek titeket.
- Jé, tud jófej is lenni! - mondtam nevetve Tominak.
- Akkor lenne még jófejebb, ha nem vinne minket haza holnap másnaposan. - nyugtázta Tomi.
- Elég legyen! Az út további részében szeretném, ha befognátok. - üvöltötte. - Most pedig jöhet egy kis Guns'N'Roses!
Egy 10-15 perc múlva egy bevásárlóközpont parkolójába érkeztünk, ami a cég kamionjainak volt fenntartva.
- Nos, fiatalok, innentől gyalog fogunk tovább menni. Viselkedjetek normálisan! - mondta ismét a maga bunkó stílusában.
Tomi megfogta a kezem, ezzel is kisegített, hogy jobban tudjak menni. Konrád elkerekedett szemekkel nézett ránk elölről.
- Szóval ti jártok. Remek.
- Valami olyasmi. - mondtam.
- Akkor gondolom úgy jártok, hogy honlapra elfelejtitek? - kérdezősködött tovább Konrád.
- Remélem nem. - mondta Tomi.
- Szerintem nem. - mondtam vele szinte egyszerre és egymásra mosolyogtunk.
- Egy kicsit gáz valakivel részegen összejönni. Hanna, tudod, mivel játszol. - fordította komolyra a szót.
- Ja, lehet, és mi van a te kis barinőddel? Mesélj csak. - vihogtam. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy mit mondott azzal Konrád, hogy Hanna, tudod, mivel játszol, hiszen, beleszerettem, és ha ő nem, vagy ha holnapra egészen más lesz... Ó, istenem, bele se merek gondolni.
- Megvagyunk. Én rendesen választottam. Ő a házvezetőnőm lánya. - Házvezetőnő? Pff, jellemző. Csak rá kell nézni. Úgy beszél, mint egy milliárdos, közben kamionsofőr... De ki tudja, talán sokat keres... Hiszen házvezetőnője van.
- Értem. - mondtam.
Konrád egy kis kulcstartószerűséget vesz ki a zsebéből és egy gombnyomásra kinyitja a kaput. Egy kisebb kastélyszerű vajszínű épület van elöttünk. Eláll a lélegzetem. Hű.
- Szép kis kecó. - mondta egyszerűen Tomi.
- Kösz. - mondta Konrád, és elindultunk befelé egy folyosón, és kinyitott egy ajtót. - Ez az első számú vendégszoba. - szünetet tart, ránk néz, aztán le a kezünkre. - Biztos, hogy egy szobában akartok lenni? Nehogy sokkot kapjatok.
- Konrád... Egyértelműen együtt szeretnénk lenni. - mondtam.
- Legalább Hannát felismerem, de ha nincs mellettem,akkor valami ismeretlen szobában leszek... Egyedül?! Ezt nem gondolhatod komolyan. - röhögött Tomi.
- Jól van, jól van. Nyomás ágyba, gondolom már fáradtak vagytok. Most én nem tudok nektek ruhával szolgálni, de majd megoldjátok. Holnap körbevezetlek titeket, és ígérem mindent elmagyarázok. Jó éjszakát.
- Jó éjt. - köszöntünk el egyszerre.
Elkezdtem szorgoskodni, mint egy dolgozó méh, megvetni az ágyat, leporolni a polcot, rátenni a Tominál lévő üres sörösüveget (nem is tudtam, hogy még nála volt), aztán még egyet akartam igazítani a párnák huzatján, amikor Tomi hátulról átölelt. Végigsimítottam a karján, aztán szembefordultam vele és csókolózni kezdtünk. Ledobott az ágyra rám feküdt, csókolóztunk, majd levetkőztettük egymást. Szeretkeztünk. Ő és Én. Nem használtunk semmit védekezésképp... Remélem nem lesz baj. Aztán elaludtunk.
Tomi megtudta, hogy boszorkány vagyok. Aztán elkezdett üvöltözni, mindennek elhordani. Aztán a sok vitatkozás után egyszercsak megölt. Leszúrt egy késsel. Meghaltam.
Úristen! Felültem. Ez csak egy álom volt. Olyan gyorsan visszaestem az ágyba, hogy legurultam az ágyról, és Tomit is magammal rántottam, akinek idáig a kezét fogtam, aztán a földön már elengedtem. Nem ébredt fel, csak nyögött egyet. Nincs energiám már visszamászni. Majd Tomi is megbocsájtja ezt nekem.
Arra ébredtem, hogy eszméletlenül fáj a fejem, és hogy bűzölög a hajam a sörszagtól, de mindenre egytől egyig emlékszem, és ez csodálatos!